Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 35 találat lapozás: 1-30 | 31-35

Névmutató: Létay Lajos

1996. május 18.

A Mátyás-szobor szomszédságában volt a kolozsvári Helikon szerkesztősége, nyilatkozott Szilágyi István főszerkesztő, most azonban Funar polgármester intézkedésének köszönhetően kiköltöztették őket, ugyanúgy a Korunk szerkesztőségét, most a Szamos partján, a Iasilor utcában vannak, egy udvarban a Korunkkal. A Helikon előde, az Utunk hetilap szerkesztői között kiválóságok is voltak, mint a régi "helikonosok" /Erdélyi Helikon folyóirat/, Kós Károly, Kiss Jenő, Horváth István, Létay Lajos, Asztalos István. Generációváltás is volt, a laphoz került az évek során Szabó Gyula /Kossuth-díjra javasolt, de meg nem szavazott prózaíró/, Fodor Sándor, Bajor Andor, Bálint Tibor. A Forrás-nemzedék egyes tagjai is az Utunkhoz kerültek, emlékezett Király László, a Helikon főszerkesztő-helyettese. Két éve a legfiatalabb korosztály önálló oldalt kapott Serény Múmia címmel. A lapgazda a Romániai Írószövetség, súlyosak az anyagi gondok. Volt olyan időszak, amikor a kilenc főállású szerkesztő kilenc hónapon át nem kapott fizetést. /Bágyoni Szabó István: Műhelylátogatóban Kolozsvárt. /Új Magyarország, máj. 18./

2000. november 24.

A Székelyudvarhelyen működő, Lőrincz György író által létesített Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány nov. 25-én a Városháza dísztermébe hívja az irodalomkedvelőket két fontos esemény alkalmából: köszöntik azokat az erdélyi magyar írókat, akik az idén töltötték be 70. életévüket vagy hetven fölött valamelyik kerek évfordulót: 75-öt, 80-at, 85-öt, 90-et. Az évek sorrendjében ők a következők: Szabó Gyula, Csávossy György, Kabós Éva, Hornyák József, Létay Lajos, Sombori Sándor. Ismertetik az irodalmi alapítvány által idénre meghirdetett esszépályázat eredményeit, kiosztják a pályadíjakat az első három pályázónak. A beküldött tanulmányokat elbíráló bizottság tagjai: Gálfalvi György író, dr. Kántor Lajos irodalomkritikus, Lőrincz György író. Az ünnepélyes műsorban fellépnek a helybeli Palló Imre Művészeti Iskola diákjai. /(Komoróczy György): Írók köszöntése és díjazása. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 24./

2000. december 4.

A székelyudvarhelyi székhellyel bejegyzett Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány idén is kiosztotta a díjakat. A meghirdetett esszépályázat legjobbjai kaptak elismerést: Balázs Imre József, Demény Péter és Szakács István Péter. Dicséretet kapott Fábián Lajos és Végh Balázs. Ezután a hetvenéves és a hetvennél idősebb írókat köszöntötték, név szerint Létay Lajost, Hornyák Józsefet, Csávossy Györgyöt és Szabó Gyulát. /Öreg írók gyér udvara. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./

2001. április 21.

A nyolcvanadik életévét betöltött Nagy Olga legújabb kötetében /Egy botcsinálta riporter emlékei, Erdélyi Gondolat Kiadó, Székelyudvarhely, 2001/ újságírói tevékenységére emlékezett, amely az 1952-1958 közötti évekre tevődött. "Kénytelenségből lettem újságíró, mert a tanügyből úgyis kiraktak volna." - vallotta. Az Utunk munkatársa lett, de az irodalmi hetilapnál nem érezte igazán jól magát, örült amikor néhány év átmehetett a Dolgozó Nőhöz. Itt találta meg a számára otthonos közeget, ameddig Látó Annát le nem váltották. /Zsidó Ferenc: Emlékirat, kortükör, kórtükör. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./ Néprajzi érdeklődése már széki tartózkodása idején megmutatkozott, ezért azután Jagamas János hívására - aki akkor a néprajzi kutatócsoport osztályvezetője volt - a Folklórintézet munkatársává vált. - Nagy Olga nyersen és őszintén feltárta, hogy a kor írói, publicistái miként szolgálták ki a kommunista ideológiát - szabad akaratukból vagy kénytelen-kelletlen. Horváth Istvánnal kezdi, aki Az okos macska című népmese-gyűjteményében meghamísította a népmesét a marxista dogmatikának megfelelően, Asztalos Istvánnal folytatja, novellája tele volt hamis pátosszal: a hősök egy vonaton utaznak, tombol a hóvihar, de ők nem félnek, mert vigyáz rájuk a Párt stb., Szabédi Lászlót is megidézte "vezessen a sztálini párt" végkifejletű versével, de írt Létay Lajosról és Hajdu Győzőről is, aki kezdetben merészségével tűnt ki, közölve az Igaz Szóban Sütő András drámáit, később azonban olyan ál-lojalitásba csúszott át, hogy "nem restellte Ceausescut Bethlen Gáborhoz hasonlítani".

2001. június 13.

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) bejelentette megalakulását, a Magyar Írószövetség tagjainak járó Tájékoztató legfrissebb száma is közzétette: a hargitafürdői írótáborban megalakult a szövetség erdélyi csoportja. Pomogáts Béla, az Írószövetség elnöke bejelenttte: a Magyar Írószövetség kész arra, hogy a megalakult íróközösséggel minél szorosabb együttműködést és társas viszonyt alakítson ki. A jövő évi erdélyi írótáborig a romániai magyar írók gondjainak feltérképezésével megbízták az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítványt. A székelyudvarhelyi székhelyű alapítvány elnöke, Lőrincz György elmondta, ő nem hallott ilyesmiről. Az idei tábornak a kitűnő szervezés ellenére bekövetkezett sikertelensége és az emiatti rossz sajtóvisszhang eltántorította a szervezőket a megismétléstől. Lőrincz György Gálfalvi Zsolttal, a magyar PEN Klub elnökével a napokban közölte, szándékában áll "befagyasztani" az alapítványt, mert az idei pályázatra a magyar államtól mindössze százezer forint támogatást kapott az EMIA, tehát "az erdélyi irodalmat már Magyarország sem tudja finanszírozni". Lőrincz György szerint amint az E-MIL alapítóinak névsora nyilvánosságra kerül, azonnal jelentkezik majd egy újabb szövetség, erre majd egy még újabb megalakulása licitál rá, és ez a dolgok rendje. Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány mindeddig mindent megtett, amit tehetett, sőt, olyan írókhoz is, mint Nagy Mária, Anavi Ádám vagy Létay Lajos, akiket mindenki más már rég elfelejtett, az EMIA rendszeresen küldött értesítőket és születésnapi köszöntőket. / Lesz-e jövőre írótalálkozó Hargitafürdőn? = Krónika (Kolozsvár), jún. 13./

2001. október 15.

Író-olvasó találkozóval kezdi nyolcadik évadját okt. 16-án Kolozsváron a népfőiskola a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Meghívottak: Bálint Tibor, Cseke Péter, Csép Sándor, Dehel Gábor, Demény Péter, Egyed Emese, Fodor Sándor, Jancsó Miklós, Kántor Lajos, Király László, Kiss János, Lászlóffy Aladár, Lászlóffy Csaba, Létay Lajos, Molnos Lajos, Mózes Attila, Muzsnai Magda, Szabó Gyula, Tompa Gábor. Műveikből adnak elő rövid részleteket. /Évadnyitó a Kolozsvári Népfőiskolán. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./

2001. október 17.

Írók, költők, újságírók aktív jelenlétében nyitották meg a kolozsvári népfőiskola nyolcadik évfolyamát Kolozsváron, okt. 16-án, a Györkös-Mányi Albert-emlékházban. Olyan személyiségeket hívtak meg, akiket a kolozsvári olvasóközönség már jól ismer: Bálint Tibor, Demény Péter, Egyed Emese, Kántor Lajos, Létay Lajos, Molnos Lajos, Mózes Attila, Lászlóffy Csaba és Muzsnay Magda. Muzsnay Magda a rádió legendás aranyszalagtáráról mesélt, amely számtalan elhunyt író, művész hangját őrzi, és amelyet az utóbbi években is gyarapítottak. /Sándor Boglárka Ágnes: Évadnyitó az irodalom jegyében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./

2002. augusztus 23.

Az idén februárban megalakult Erdélyi Magyar Írók Ligája első írótáborára került sor a napokban Zetelakán. Aug. 20-án a gálaesten vendégek és vendéglátók köszöntötték egymást, és megünnepelték Szent István napját is. Az ötnapos tábor aug. 25-én ér véget, ezalatt felolvasások, irodalomelméleti és irodalomkritikai előadások, filmvetítések, koncertek és színházi előadások váltogatják egymást. Szonda Szabolcs a bukaresti hungarológián diplomázott és a román irodalmi jelenségekről készített keresztmetszetet. Orbán János Dénes tartott költői szemináriumot, Szávai Géza pedig írói szemináriumot. Szávai Géza Magyarországon él és alapító tagja vagy az Erdélyi Magyar Írók Ligájának. Fontosnak tartja az EMIL megalakulását. Szerinte az Erdélyi Magyar Írók Ligája sem egy helyi, önérdekű szövetség, hanem összhangban a magyar egyetemes írói elkötelezettséggel, annak olyan távlatot tud adni, amit úgy nevezhetünk, hogy európai identitás. Erdély olyan kulturális-történelmi hely, ahol három náció együttélése mutat a múltból a jövőbe, magyarázta Száva. Létay Lajos, a nyolcvankét éves költő a Búcsú a lányoktól című új verseskötetével a kezében jelent meg. /Írótábor Zetelakán. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 23./

2003. április 16.

Szomorúak lehetnek a népek, mert a világ egyik legjobb költészetét, a magyar költészetet nem ismerik" - idézte Illyés Gyulát Désen, a költészet napja alkalmából rendezett találkozón Létay Lajos. Az EMKE-házban az utóbbi időben jeles irodalmi személyiségekkel találkozhattak a désiek. Nemrég Szilágyi István, most pedig az E-MIL (Erdélyi Magyar Írók Ligája) szervezésében Létay Lajos, Lászlóffy Csaba, Sántha Attila, Farkas Wellmann Éva jött el. A költők verseikből olvastak fel, majd kötetlen beszélgetés következett. Sántha Attila bemutatta a Ligát, és közölte: Erdély legeldugottabb falvaiban is író-olvasó találkozókat szeretnének szervezni. Márton Kalapáti Jolán, a dési EMKE elnöke megköszönte a látogatást. /(lukács): A Költészet Napja Désen. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./

2003. augusztus 29.

Az idős, 83 éves Létay Lajos számára élmény volt az erdélyi magyar írók Zetelakán rendezett találkozója. Egy sokat ígérő új írónemzedék nő fel, hangsúlyozta, már "Serény Múmia"-ként növesztgetik az oroszlánkörmöket. Az új nemzedék visszahódítja a könyvnek, az irodalomnak az embereket. Létay sajnálja, hogy az öregebb írók távol maradtak. Marosvásárhelyről egyetlen tollforgató sem jött el. /Létay Lajos: Érzékeny, érzelmes sorok Zetelaka után. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./

2003. október 21.

Néhány hónapja jelent meg Gáll Ernő (1949-től 1989-ig a Babes-Bolyai Egyetem professzora, 1957-84 között a Korunk főszerkesztője) titkos naplójának első kötete az 1979- 1990 közötti évekből /Polis Kiadó, Kolozsvár/, következik majd a második kötet az 1990-2000 közti eseményekről. Gáll Ernő /sz. Nagyvárad, 1917/ az egyetemet a magyar időkben végezte be filozófia szakon, a hírhedt numerus clausus dacára. 1944-ben Buchenwaldba deportálták. 1945-49 között a kolozsvári Igazság főszerkesztője volt; 1949-től a Bolyai (majd Babes-Bolyai) marxizmus-leninizmus katedrájának professzora. 1957-től az újraindította Korunk folyóirat főszerkesztője volt 1984-es nyugdíjazásáig. 1989 után is aktív közéleti férfi, sokat közöl, szerepelt 2000-ben bekövetkezett haláláig. A napló írásának kezdése egybeesik a "hivatalos" cenzúra megszüntetésével; ezt egy súlyosabb, képmutatóbb, fenyegetőző irányítás váltotta fel, a Központi Bizottság "magyar bizottsága" részéről, akik az ún. magyar vezetőket sakkfiguraként tologatták. Ezek közül a naplóban igen elítélően Koppándi, Pezderka, Szász Béla, Vincze, Szilágyi Dezső elvtársak neve szerepel. A naplóban a legmeglepőbb az a kommunizmussal szembeni, szokatlanul élesen kritikus és önkritikus hang. Ilyen az egyenlőségjel, amely a szerző szerint a kommunizmus és fasizmus közt létezik (a holokauszt és Gulág összehasonlíthatósága). Ilyen Izrael állam szellemiségének (bigott, primitív) elítélése. Sokkoló azok (köztük önmaga) elítélése, akik még a háború előtt léptek be a sztálini kommunista pártba, noha (az újságokból stb.) ismerték a szovjetunióbeli rémségeket; bevallása szerint ezen híreket betegesen elhessegették maguktól. "Mennyire tekinthető erkölcsi értéknek a bátorság, helytállás, a szenvedések hősies elviselése - egész a mártíromságig -, ha ez utópisztikus, téves politikát szolgált?" - kérdi önmagától is, lefokozva a nem valló Józsa Béla mártír voltát - betyárbecsületté. Az illegális pártról: "Megdöbbentő a zsidók, értelmiségiek részaránya (66 százalék) a mozgalomban, kiknek a pártja a kommunista párt, mely társadalmi csoportnak a rendszere?" Talán saját magára és mai többi "damaszkuszi utasunkra" gondolva: "Ha abszolút elutasítjuk a marxizmus korszerűsítését, miért honorálni egy marxista állandó önrevízióját?" Mindig is divat volt, hogy egy-egy folyóirat főszerkesztője a humánértelmiség vezetője szerepében tetszelegjen. Az Utunk főszerkesztőjének, az uralkodói-inkvizítori megnyilvánulású Gaál Gábornak voltak ilyen allűrjei. A napló idején négy lap főszerkesztője küzdött e főkolomposi pozícióért: Gáll Ernő (Korunk), Létay Lajos (Utunk), Huszár Sándor (A Hét), Hajdu Győző (Igaz Szó), egymással sokszor feszült viszonyban. Szellemi vezetői ambíciói következtében G. E. igen sok "értelmiségivel" tartott kapcsolatot, munkáit dedikálta nekik, könyveiket ismertette: a naplóban ezek neve száz felett van. Különös társaság: céljuk az állandó önmutogatás, "közlés", ha van érdekes téma, ha nincs. Gáll nem kivétel, pályatársaival hol összevész, hol kibékül. Naplójában nem fukarkodik ilyenkor a jelzőkkel, mint például: Bretter Zoltán pökhendi, Balogh Edgár demagóg, naiv, képmutató, irreális, Benkő Samu sértődős, gőgös, arisztokratikus, Herédi Gusztáv bárdolatlan, felületes, Kántor Lajos szürke, fumigáló, Jordáky Lajos becsvágyó, gyűlölködő, Létay Lajos pitiáner, surmó, Méliusz József paranoiás, dühöngő, rigolyás, Panek Zoltán pimasz, patologikus, Huszár Sándor aljas, pimasz fickó, hiú, Sütő András fölényeskedő, lefitymáló, nem él a közéletben, Tóth Sándor intoleráns, Heller Ágnes és Tamás Gáspár Miklós tenyérbe mászó, pökhendi stb. Akad, akiket csak dicsér (például az Ilie Verdetnek súgó Gálfalvi Zsoltot, Lászlóffy Aladárt, Szász Jánost, sőt az ifjú Salat Leventét stb.). Két legkiválóbb költőnk (Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos) jellemzésétől tartózkodott. Egyértelműen gonosz G. E. szerint Rácz Győző, utóbb a Korunk főszerkesztő-helyettese. G. E. sajnálatraméltó megnyilvánulása, mikor 1989 őszén (a magyarországi, bulgáriai stb. rendszerbukások hatására) így írt: "Magyarországon a baloldal diszkreditálva, elanyátlanodva, magatehetetlenül számolja fel önmagát, mindez az én további ellehetetlenedésemet jelenti, csak az itthoni peremélet marad számomra - pillanatnyi távlat nélkül". Korainak bizonyult a magyar kommunisták siratása, csak átmeneti volt "elanyátlanodásuk"... Az 1989. decemberi fordulatkor felismerte. lehetséges a kommunizmus túlélése, elég, ha Ceausescut áldozzák fel. Barátaival részt vett a mai RMDSZ megalakítására szólító felhívás (Hívó szó) megfogalmazásában-aláírásában. E kiáltványban Gáll és társai elítélik Ceausescut és klikkjét, de a kommunizmust nem. Az embernek az az érzése támad Gáll Ernő naplóját olvasva, jegyezet meg Nagy László, hogy a Ceausescu-rezsim politikai rendőrsége, a Securitate hülye volt, mert a politikai és kulturális kulcspozíciókban (az örökös bűnbakká tett Hajdu Győzőt kivéve) mind ellenállók ültek, és nemcsak a folyóiratok szerkesztőségeiben, de minden intézménynél (például: rádió - Csép Sándor, televízió - Bodor Pál, Kriterion Kiadó - Domokos Géza), ahol még magyar főnökök egyáltalán megmaradhattak. /Nagy László, Kolozsvár: Gáll Ernő meglepő naplója. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 21., újraközölte: Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

2004. január 30.

A Szabadság napilap apróhirdetéseiben volt a következő: A már elviselhetetlen gáz-, villany-, s egyéb felsrófolt tarifák miatt eladom a könyvtáramat. Létay Lajos. Szabó Csaba felkereste a 84 éves Létay Lajost, aki elpanaszolta anyagi gondjait. Ő volt az Utunk hetilap /a Helikon elődje/ főszerkesztője, a diktatúra idején a pártvezetők "embere". Elpanaszolta még, hogy úgy bemártották a Magyar Írószövetségnél, „hogy most mindenki tagja, csak én nem.” Múltjára így emlékezett: „Kirakatember voltam, senkit nem bántottam, senkinek nem kellett félne tőlem. Kellett egy magyar, és az én voltam.” /Szabó Csaba: A Sic transit és Tarde venientibus között Létay Lajos nem adja el dedikált könyveit. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 30./

2004. március 13.

Márc. 11-én Kolozsváron, este a Phoenix könyvesboltban bemutatták Létay Lajos Edit ébresztése című verseskötetét és Mester Zsolt Koppantó című kötetét, mely az azonos című regényt, illetve négy novellát foglal magába. Mindkét könyvet a csíkszeredai Neptun Kiadó jelentette meg. /Kettős könyvbemutató. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./

2004. december 16.

Dec. 14-én mutatták be Létay Lajos Hozzád szóló szavak című verseskötetét Kolozsváron, a Phoenix könyvesboltban. A szerelmesvers gyűjteményt Fodor Sándor méltatta. Létay Lajos januárban 85 éves lesz. Verseiért 1952-ben Állami Díjjal tüntették ki. 1957-től aztán elhallgatott, 1967-ig nem jelent meg felnőttekhez szóló kötete, a 70-es évekig jobbára csak gyerekverseit adták ki. Az utóbbi korszakban azonban újra tollat ragadott, a kiváltó ok felesége, Edit halála. A tragédia után írta az emlékező, majd szerelmes verseket. Létay kötött formájú versei között 26 szonett is helyet kapott. /F. I.: Hozzád szóló szavak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

2005. április 8.

A Romániai Írók Egyesülete kolozsvári fiókjának székhelyén április 7-én tartották a díjkiosztást, a 2004-es év legsikeresebb könyveit értékelték. A magyar szerzőket öt kategóriában tüntették ki: a vers műfajában Létay Lajost, a próza műfajában Kántor Lajost, az irodalomkritikában Mózes Attilát, irodalomtörténetben pedig Gaal Györgyöt, míg az első bemutatkozásért Boda Editet és Székely Csabát illette az oklevél és a nyeremény. /Takács Enikő: Díjkiosztás a Romániai Írók Egyesületénél. Magyar szerzőket is kitüntettek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./

2006. június 9.

Nikolits Árpád, a Nagyváradról Budapestre települt író nagyobb lélegzetű, monografikus interjút készített: Kozmikus csendből. – Megőrzött vallomások a Holnap városából címmel, a Kecsmetion Pressnél százhat példányban megjelent kötetében a száz éve született Horváth Imrét és nejét, Margit nénit beszéltette. Emellett születésnapi üzenetekben mondta el véleményét, jókívánságát néhány, a költővel közeli kapcsolatban álló kortárs: Bajor Andor, Marosi Péter, Létay Lajos, Banner Zoltán. Nikolits beszéltette az interjúalanyokat. Óvatosan kérdezett, jelentéktelen epizódok kerülnek előtérbe. A kötetből nem tudhatja meg az utókor, hogy Horváth Imre miként vált a Petru Groza-i, Gheorghiu Dej-i kommunista diktatúra egyik kegyenc magyar költőjévé. Nem szembesít azzal a ténnyel, minek elismeréséül kapta a tizenötezer lejjel (egy komoly ház ára akkor!) járó állami díjat. Vajon hogyan jutott el beérett költőként, negyvenhét évesen a kulákság gúnyrajzáig, Sztálin dicsőítéséig? Az olvasó arra is kíváncsi lehet, a kisebbségbe nyomorított erdélyi magyarság létkérdései miért nem itatják át költészetét, miért nem foglalkoztatta – miként nagy kortársait, Kós Károlyt, Reményik Sándort – a nemzetsors? Arra sem derül fény, hogy 1971-ben miért nem írta alá a pártállam megbecsült költője a nagyváradi írók, festők, színészek petícióját, melyben egy, a Familiával párhuzamos magyar nyelvű irodalmi folyóirat megjelenését kérték a Központi Bizottságtól? /Pataki István: Költőarc félhomályban. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 9./

2006. október 21.

Tosa Szilágyi Katalin festőművész kiállítással jelentkezett Kolozsváron, a Barabás Miklós Céh Farkas utca székházában. Németh Júlia műkritikus szerint a festő a transzavantgárd és a lírai absztrakt között ingázva teremt egyedi, művészi világot, magánmitológiát. A megnyitón Létay Lajos olvasott fel a művésznek ajánlott verseiből. /(-h): A magyar festészet napja a Barabás Miklós Céh székházában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

2007. október 1.

Életének 88. évében Kolozsváron elhunyt Létay Lajos költő, szerkesztő, publicista. /Aranyosrákos, 1920. jan. 23. – Kolozsvár, 2007. szept. 26./ Lírikusként indult az Erdélyi Helikon hasábjain. A háború után tanárként dolgozott, később az Irodalmi Almanach, a Dolgozó Nő munkatársa, majd a Kolozsvári Magyar Színház dramaturgja. 1959-től harminc éven keresztül az Utunk hetilap főszerkesztője volt. Több vezető közéleti tisztséget töltött be, a párt Központi Bizottságának tagja volt, emiatt később sok bírálat érte. Gyermekverseiben és az erdélyi hagyományokból építkező publicisztikájában maradandót alkotott. Verseit 1990 után a Szabadság is közölte. /Elhunyt Létay Lajos. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./

2007. október 4.

Október 3-án kísérték utolsó útjára Létay Lajost, Kolozsvár legöregebb íróját, költőjét. Mielőtt szülőfalujában, Aranyosrákoson végső nyugalomra helyezték, a Házsongárdi temető kápolnájában búcsúztatták szerettei, barátai, ismerősei. Bálint Benczédi Ferenc unitárius lelkész a szellemi, lelki emberre emlékezett, Szilágyi István búcsúztatóját pedig Rekita Rozália színművésznő olvasta fel. /Elbúcsúztak Létay Lajostól. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./

2010. december 13.

SZKT-vastaps Markónak – Kelemen Hunor és Eckstein-Kovács Péter is megpályázná a szövetségi elnöki széket
Nem kívánja magát újrajelöltetni az RMDSZ elnöki tisztségébe a februári, nagyváradi kongresszuson Markó Béla. Ezt a szövetségi elnök a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) hétvégi marosvásárhelyi ülésén jelentette be. Mint mondta, nem vonul vissza a politikából, és 18 éves RMDSZ-elnöki tapasztalatát továbbra is a szövetség javára fordítaná.
„Elhatározásom, miszerint nem indulok egy újabb RMDSZ-elnöki mandátumért, nem jelenti azt, hogy kivonulok a politikából, és főleg a közéletből. Szenátor maradok, és egyelőre a kormányfő helyettese is” – szögezte le a Szövetségi Képviselők Tanácsának szombati, marosvásárhelyi ülésén a sajtónak nyilatkozó Markó Béla.
Az RMDSZ elnöke politikai beszámolója végén jelentette be, hogy nem kívánja magát újrajelöltetni az RMDSZ elnöki tisztségébe a februári nagyváradi kongresszuson.
Mint hangsúlyozta, az elmúlt 18 évben szövetségi elnökként gyűjtött politikai tapasztalatot továbbra is az RMDSZ javára szeretné fordítani. Markó a szövetség politikai ellenfeleihez intézett ironikos megjegyzésekkel is tűzdelt beszédét, majd bejelentését a küldöttek felállva, vastapssal jutalmazták, egyikük meg is jegyezte:
Édesanyám, mit segítsek? Törjek cukrot, hozzak lisztet?
A szövetségi elnök éles bírálatai elsősorban a Tőkés László volt püspököt támogató, RMDSZ-en kívüli romániai magyar politikusok pártalapítási szándékát vették célba, de kemény szavakkal illetett Markó egyes RMDSZ-politikusokat is, akik nyilatkozataikban támogatják Tőkéséket.
„Édesanyám, mit segítsek? Törjek cukrot? Hozzak lisztet?” – idézte az elnök a Létay Lajos-versike sorait az illetők viszonyulását példázva, ami nem kis derültséget keltett a küldöttek soraiban. „Akik most pártot akarnak alapítani, azok már megpróbálták egyszer. Hányszor kell próbálkoznia valakinek arra, hogy rájöjjön, nem alkalmas arra, hogy erdélyi magyar politikát műveljen?” – tette fel a kérdést.
Ami az RMDSZ-elnöki tisztségben töltött elmúlt tizennyolc évet illeti, Markó úgy értékelte: a legnagyobb eredmény, hogy a szövetség mindvégig tisztességgel, szavatartóan, következetesen együtt tudott működni a romániai demokratikus pártokkal, de a magyarországi politikummal is az erdélyi magyar közösség érdekében.
Rámutatott: az utóbbi idők kormányzati döntései – a közalkalmazottak fizetésének csökkentése, a gyermeknevelési szabadság átalakítása – és az ezek mentén kialakult belső viták azt bizonyítják, hogy az RMDSZ-en belül ideológiai sokszínűség van. „Ezzel szemben, a nemzeti ügyként kezelt oktatási törvény kapcsán teljes egyetértés volt” – tette hozzé Markó, aki szerint mindez azt bizonyítja: az RMDSZ-t ma sem az ideológia, hanem a magyar identitás kérdései, az autonómiáért folytatott küzdelem tartja össze.
„Markó maradjon még!”
Nem maradtak el azok az aggódó hangok sem, amelyek a nem Markó Béla vezette RMDSZ közeljövőbeli problémáit vizionálták. Lakatos Péter Bihar megyei elnök kifejtette: „jó volna, ha Markó Béla még egy mandátumot vállalna a szövetség élén, hiszen külföldön is és belföldön is szava van, még Băsescura is tud hatni”. Kelemen Atilla Maros megyei elnök szerint a helyzet nagyon súlyos. “Kint a Kultúrpalota előtt is tüntetnek, Bukarestben is tüntetnek, nagyon nehéz helyzetben van az RMDSZ, ezért bölcsen kell dönteni” – fogalmazott Kelemen Atilla.
Eckstein-Kovács Péter államelnöki tanácsos „megnyugtatta az aggodalmaskodókat” hogy – ha rajta múlik – az RMDSZ nem marad szövetségi elnök nélkül, mert indulni szeretne a tisztségért. „Úgy érzem, vagyok olyan kommunikátor, hogy kifelé és befelé is jól tudjak kommunikálni” – indokolta elhatározását Eckstein.
Némi meglepetésre Traian Băsescu tanácsosa arról értekezett, hogy az RMDSZ-nek ki kellene lépnie abból a kormányból, amelynek létrehozásánál köztudottan az államfő bábáskodott, és amely továbbra is élvezi Băsescu támogatását...
Kelemen Hunor indul
Nem sokkal Eckstein után Kelemen Hunor kulturális miniszter is bejelentette, hogy megpályázza az RMDSZ elnöki tisztségét. „Tizennégy évvel ezelőtt jöttem a szövetségbe, és lépésről lépésre tanultam. Az elmúlt években Markó Béla és Takács Csaba oldalán ott lehettem a szövetség vezetőségében, és azt láttam, hogy jó döntéseket közösen, érveket megvitatva hozhatunk” – fogalmazta meg „választási programját” Kelemen.
Az RMDSZ húsz esztendős tevékenyégéről szólva a miniszter kifejtette: a legnehezebb ez az utolsó év volt. Mint elmondta, az elmúlt időszakban is sokat járta az országot, sok emberrel állt szóba. „Elmondták, hogy milyen RMDSZ-t akarnak: erőset, biztonságot szavatolót, egységeset, megbízhatót, megújulásra készet.”
Az ÚMSZ-nek Kelemen Hunor elmondta, elképzelése szerint az RMDSZ döntéshozó szerveit meg kell erősíteni. „Egy politikai szervezet eredményességét abban mérik, hogy hogyan szerepel a választásokon. Erős csapattal kell tovább mennünk, hangsúlyt helyezve a társadalomszervezésre” – magyarázta a miniszter.
Mint kérdésünkre – miszerint tervei között szerepel-e az ügyvezető elnökség főtitkársággá való átalakítása és más átszervezések – elmondta, nem a pártszerűségét erősítenék az RMDSZ-nek, de meglehet, hogy a vezetőségi testületeket átnevezik, illetve más hatásköröket adnak ezeknek.
Kongresszusi előjáték
Az SZKT utolsó napirendi pontjaként az RMDSZ február 26. és 27. között Nagyváradon tartandó tisztújító kongresszusával kapcsolatos határozattervezeteket fogadták el. A kongresszusi mandátumok elosztására vonatkozó szabályokat Kovács Péter ügyvezető alelnök ismertette az időközben megfogyatkozott számú küldöttel. Addigra már a kint tüntető szakszervezetisek is feladták a harcot a csikorgó decemberi hideggel.
„Legalább a kétnyelvűséget elértük: lám, a románok magyarul is skandálják az RMDSZ-ellenes jelszavakat” – jegyezte meg az SZKT-nak helyet adó marosvásárhelyi Kultúrpalota előtt tüntető szakszervezetisek kiabálása hallatán néhány, az előcsarnok bejáratánál cigarettázó küldött.
A bejárattal szembeni járdán a délelőtti órákban a Frăţia szakszervezeti szövetség mintegy ötven tagja tiltakozott az RMDSZ kormányzati szerepvállalása ellen. A tüntetők azt hányták a szervezet szemére, hogy megszegte fogadkozásait, miszerint nem fogad el több megszorító intézkedést. „Părăsiţi mostruoasa coaliţie! – Lépjetek ki a szörnyszövetségből!” – állt a kétnyelvű plakátok egyikén.
Antal Erika, Salamon Márton László, Új Magyar Szó (Bukarest)

lapozás: 1-30 | 31-35